Rólam
Gyerekkoromban volt pár jobban sikerült rajzom, de az évek során eltávolodtam ettől a tevékenységemtől. Nem volt rá időm és őszintén szólva nem is éreztem már késztetésem sem arra, hogy rajzoljak.
Aztán 2014-ben kattantam kicsit. Régóta szerepelt a bakancslistámon egy jobb agyféltekés rajztanfolyamon való részvétel. Portrét rajzolni a legnehezebb dolog és arra gondoltam, hogy nekem ezt ki kell próbálnom, így 2014 áprilisában elmentem a Dinamikus Rajztréning tanfolyamára ahol két napos csodában volt részem. Aztán ugyanitt elvégeztem a festős tanfolyamot is. Itt viszont jön egy kis csavar, mert nem az ott megtanultak szerint festek, hanem csak úgy hasraütésszerűen és élményből.
Úgy gondolom, hogy ez a tanfolyam azért jött az életembe, hogy bátorságot, önbizalmat adjon és utat mutasson nekem a jövőmet illetőleg. Enélkül soha nem fedezhettem volna fel, hogy a festést nekem találták ki! Olyan energiákat mozgat meg bennem, amit álmomban sem gondoltam volna.
A kavicsfestéssel internetes böngészésem során találkoztam először. Egy kavicskaktuszt láttam meg és a homlokomra csaptam…micsoda remek ötlet! Ezt én is ki szeretném próbálni!
Az első festett kövem egy kis katicabogár volt, aztán jöttek más egyszerű karakterek. Az akkori próbálkozásaim mai szemmel kicsit viccesnek tűnnek, de én ezekre is jó szívvel gondolok vissza. Valahol nekem is el kellett indulni. 😀
Az évek során kavicsgyűjtő szenvedélyem is egyre nagyobb méreteket öltött. Mára több száz darabos készletet halmoztam fel és ezekből választom ki az aktuális munkámhoz a legmegfelelőbbet.
Nagy szerencsémre a családom maximálisan támogat mindenben és ők már természetesnek veszik, hogy mindenhol a köveimet „kerülgetik”.
Nincs kedvencem az alkotásaim közül vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy mindig az aktuális munka a kedvencem.
Az ecsetvonások lassan befedik a natúr kavicsrészeket és a színek által a kövek teljesen új külsőt kapnak. Mintha a gyerekeim lennének, nagy gonddal öltöztetem őket „új ruhába” és csak akkor engedem ki őket a kezeim közül, ha tökéletesen elégedett vagyok a végeredménnyel.
Ha megkérdezik mivel tudnám leginkább jellemezni a munkám akkor mindig Milton Glaser megállapítása jut eszembe, mely szerint
„Háromféle reakció létezik az alkotásokra az igen, a nem és a hűha…a HŰHA a cél!”
S itt akár be is fejezhetném a mondandómat, de még nincs vége.
Aki fest, az tudja, hogy a festés az bizony egy magányos műfaj.
Én viszont vágytam rá, hogy a festés fortélyait mások is megismerhessék, ezért elkezdtem kavicsfestő workshopokat tartani gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. És ekkor éreztem azt, hogy igen…én érzésekben ide akartam eljutni!
Mivel nem mindenki tud egy meszebbi workshopra elutazni, ezért életre hívtam a Művészfabrikálót, amely lépésről-lépésre megtanítja az érdeklődőknek, hogy hogyan tudnak teljesen kezdőként kavicsfestményeket alkotni.
Mert hiszem azt, hogy mindenki tud festeni, csak meg kell mutatni nekik a hogyant.
Innentől viszont a te történeted kezdődik…