Kavicsfestés

Kavicsos mosolybomba, avagy kavicsfestés a gyerekekkel

„Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés. Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén.”

Douglas Pagels

c18b731b5f06aac51f4f61d3aa33f7a2.jpg

Milyen igaz megállapítás ez Douglas Pagels-től! Az alkotás is egy olyan örömforrás, mely megmosolyogtatja a szívünket.

Érzik ezt a gyerekek is. Mert bizony a kavicsfestés “ragadós” tevékenység. Bizony ám!

Nem tudok úgy leülni, hogy a gyerekeim (a két kisebb) ne legyenek ott 5 percen belül, hogy ők is szeretnének kavicsot festeni.

Ilyenkor fogok pár kisebb követ, adok nekik ecsetet és festéket. A festékválasztásban variálok, mert néha vízfestéket kapnak, néha meg akrilt.

És festenek, és kennek (ilyenkor próbálok nem hülyét kapni, mert mindent kennek: asztalt, néha falat, de a kezüket pl. 100%, hogy a nadrágjukba törlik :D), és festenek, és újra kennek. Alkotnak. Szabadon, kötöttségek nélkül. A legkülönbözőbb mintákat és formákat is ki tudják hozni a kavicsaikból.

Folyamatosan figyelemmel kísérem a fejlődésüket a festés terén (is) és azt kell mondanom, hogy csakúgy, mint a felnőttek a sok gyakorlással egyre ügyesebbé válnak ezáltal. Nyilván… persze, de tök jó erre ráébredni! Mert ugye, ha nem engedném őket festeni, akkor ezt a folyamatot nem is tudnám nyomonkövetni. Na jó, ez így egy kicsit kacifántos lett, de remélem értitek.

Jó azt látni, hogy egy-egy alkotási folyamat mennyi érzékszervünkre hat. Nemcsak az övékre, az enyémre is. Nekik fejlődik a képzelőerejük, a finommotorikájuk (meg ilyesmik), a színképzési tudásuk, nekem meg dagad a mellényem, hogy milyen ügyesek.

Lilluska már odáig eljutott, hogy nem fekete az összes kavicsa, mert rákeni az összes fellelhető létező színt, hanem 2-3 színnél megáll és így hagyja megszáradni a kavicsait. 

Imádom őket nézni, hogy a pici ujjukkal hogyan csippentik össze az ecsetet, közben mennyit tudnak beszélni vagy éppen csak megmosolygom őket mikor kinyújtják festés közben a nyelvüket. Koncentrálnak! 😀 

Lehet rajtam is nevetnek mikor festek? (És az én nyelvem is kilóg ilyenkor a számból?) Nem tudom, nem látom magamat közben.

Gyűjtöttem is néhány képet, amelyeknek olyan könnyű az elkészítési módjuk, hogy bárki nekiállhat a gyermekével az elkészítésüknek.

7d0ddb464e7a6f1159bb3e5e04bf1b03.jpg
Pókocskák
8e7727f99bb0257b04d3381ed3f1a5c5.jpg
Arcok
5dee483b4a0ae2a8f4410c7537b0bf90.jpg
Gyümölcsök
12555945b490af7c44e9af4e1d2848b9.jpg
Kalózok
1507f46520abd19320548123a523a77a.jpg
Halloween

https://muveszfabrikalo.hu/felnott-workshopok/

19a37a9ca0c8239a99961e02262295a1.jpg
Hello Kitty
34b82ae02235452c610858a28a950672.jpg
Szívecskék
54222df506d734c7719ff7c64fc0511a.jpg
Szörnyek
56635f7709b99ed818e8cc2e73ff9f20.jpg
Halacskák
644ba50c16024915036c630c9a49fdd9.jpg
Kutyusok
76cf4c1c4a364afa2e6faf26872e1b3a.jpg
M & M-s
878475f20319be732ac10a0282825f7d.jpg
a180becb4da9a81fecb7ac8cd5c5641d.jpg
a279e720a2f0bd9f6f29ceaade0e8029.jpg
Nyár
ab2621f48c704120cd5cbcb9ab826df1.jpg
Mesekavicsok
b2acd69f06041ffe877355a7c29aa5f2.jpg
Galaxis
b70d309a18c5452a68ba2f33556ab824.jpg
Cicusok
ba3b9b7c8cad64cd5587503f6b873162.jpg
bb2c1847d68834acb174be7e8b1f5490.jpg
bfe4d36a6efa658d11582c526f606caa.jpg

Számos esetben tartottam már kavicsfestő workshopot gyerekeknek és azt kell mondanom számomra is meglepő, hogy egy-egy alkotási folyamat mennyire kinyitja az emberek szívét.

A gyerekeknek mindig elmondom, hogy a kavicsfestő workshopokon semmi sem kötelező. A bemutatkozás is csak azért van, mert ha az ember bemutatkozik, akkor a társai tudni fogják, hogy ki ül mellettük, velük szemben. (Ezt egyfajta barátkozásnak is vehetjük a külvilággal. Mert ugye előbb nyitsz afelé akit már “ismersz”, van neve, mint egy “névtelennel”, nem igaz?)

A szüleiktől pedig annyit kérek ne fogják vissza a gyerekeiket. Tudom jól, hogy minden szülő azt szeretné, hogy az ő gyereke legyen a legpatentebb viselkedésű egy foglalkozáson, de nem kell ezt elvárni. A gyerek akkor érzi majd jól magát, ha kedvére nyomhatja a festéket (nem, nem baj, ha sokat nyom), akkor érzi magát felszabadultnak, ha kenhet össze-vissza és ez így van jól, így van rendjén.

Volt egy kisfiú, 9 éves. A bemutatkozáson kimaradt a körből, nem szerette volna megmondani még a nevét sem. Ott abban a pillanatban úgy érezte, hogy sem a nevét, sem a korát és egyáltalán semmit sem szeretne megosztani velünk. Fejét lehajtotta az asztalra és kicsit megcsóválta, hogy nem szeretne szólni. Ezt nekünk el kellett fogadni. 

Viszont a 3 óra alatt ez a kisfiú úgy kinyílt, hogy megtudtuk tőle mi a hobbija, milyen állatai vannak, mi a kedvenc tantárgya és a papájával mennek hétvégén horgászni is. Azt nagyon szereti! Azt is mondta, hogy az a kis házikó amit festett a világítós csillagokkal (csillagozás technikáját mutattam meg neki), ő azt a szobája ablakába fogja kirakni és éjjel világítani fog neki.

Ezekért a pillanatokért rajongok én, mint foglalkozásvezető és remélem ők is hazavisznek ilyenkor egy-egy momentumot amire érdemes lesz nekik visszaemlékezni.

Fogjatok hát néhány kavicsot a kezetekbe, tegyétek le a gyerekeitek vagy unokátok elé és mutassátok meg nekik, hogy milyen varázslatos világ az, ahol szabadon alkothat (szívlágyulás).

Képek forrása: Pinterest https://hu.pinterest.com/monikameszaros5/kavicsfest%C3%A9s-a-gyerekekkel-rockpainting-easy/

https://muveszfabrikalo.hu/felnott-workshopok/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük